A jóga eredete

"Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak."

(Bölcs Salamon)

Síva
Síva

A jóga eredete az ókori Indiába nyúlik vissza Kr. e. 3000 - 1800 között. Az első írásos feljegyzéseket a Kr.e. 1000 és 600 közötti időből származnak.

Több kutató az ősi Rig-Védában véli felfedezni a jóga eredetét, amit Kr.e. 1200 és 1500 között írtak. A védák szerint a jógát az óriási, mindennél lenyűgözőbb, jég koronázta Himaláján lakó Síva, az örök pusztulás és újjászületés titokzatos misztériumának istene, a Nagy Aszkéta alkotta. Ez az isteni jógi állítólag nyolcmillió négyszázezer lehetséges emberi testtartásból kiválasztott 200 hasznos pózt, és ezeket az ún. ászánákat az embereknek ajándékozta. A valóságban azonban a jóga nem Sívának az ajándéka, hanem a fejlett kultúrájú, ősi, távol-keleti indoárja népek tapasztalatainak az eredménye.

Ismeretes, hogy a távoli Keleten, így az Indus és a Gangesz termékeny síkságain is, már ötezer évvel ezelőtt hatalmas birodalmak léteztek. Fejlett mezőgazdasággal rendelkeztek, és az emeletes, fürdőszobás házakból álló, vízvezetékes, csatornás városokban kialakult az ipar, a kereskedelem, a művészet és a tudomány.

A jóga első művelői ezeknek az ősi, bámulatra méltó birodalmaknak a lakói voltak.

Az ősi idők jógaismerete hosszú időn át íratlan formában szállt nemzedékről nemzedékre. A tanítások egyik töredéke azonban India ősrege- és ősmondavilágába is bekerült. Nemcsak az előbbi teremtésmondában, hanem nagyon sok más irodalmi emlékben is olvashatunk jógázó istenekről és hősökről.

A különböző elszórt jógaismereteket és - gyakorlatokat egy Patandzsali nevű bölcs rendszerezte a Kr.e. 4. században a Jógaszútrák c. művében. Ez alkotja a jóga filozófia alapját és befolyásolja valamennyi jóga irányzatot. A jógairodalom másik fontos műve a Kr.e. az 5. és a 2. század között íródott Bhagavad Gíta, amely a hindu vallás legszentebb könyve (Ezekről bővebben itt olvashatsz.)

A jógairodalom egyik legfontosabb műve a Kr.e. az 5. és a 2. század között íródott Bhagavad Gíta, amely a hindu vallás legszentebb könyve. A Bhagavad Gíta, az egyes fejezetek végén a Jóga szent könyveként hivatkozik önmagára, a jóga több változatát is ismerteti a különböző típusú emberek számára, betekintést nyújtva az egyes irányzatok filozófiai hátterébe is.

A jóga elméletének és céljainak részletes kifejtése megtalálható az Upanisadokban, amely Kr.e. a 8. és 4. század között keletkezett. Ezt a művet Vedanta-nak is nevezik. Az Upanisadokban az isteneket kiengesztelő áldozat bemutatások és ceremóniák dominálnak az új felfogással szemben, amely szerint egy, az erkölcsi kultúrán, a tudat kontrollálásán és edzésén keresztül bemutatott belső áldozat által az ember eggyé válhat a Legfelsőbb Lénnyel (amelyre Brahmanként vagy Mahatmanként hivatkoznak).

A jóga elterjedése

"Nincs semmi, ami állandó: a nap és a hold felkel, majd lenyugszik; a tiszta, áttetsző napot a sötét, sűrű éjszaka követi. Minden változik, óráról órára. "

(Pramahansza Jogananda: Egy jógi önéletrajza)

A hindu hagyományokra épülő vallások, többek között a buddhizmus szerint az emberek élete nem ér véget a hallállal, hanem mindenki újjászületik, valamilyen más emberi, állati, növényi, sőt - esetleg még az is előfordulhat, hogy isteni alakban. Hogy a halála után ki mivé lesz, az a jó és rossz tetteknek, a karmának (a sorsnak) a következménye. A jó és rossz cselekedetek következményeiből, vagyis a nem éppen kívánatos örök újjászületések forgókerekéből, az ún. szamszárából, az ősi felfogás szerint kizárólag a szerzetesek közösségének tagjai szabadulhatnak ki, elsősorban jógagyakorlatok által.

Ez az oka annak, hogy a jóga évezredeken keresztül az ashrámok (szerzetesi közösségek) kolostorainak, az erdők mélyén élő remetéknek a féltve őrzött titka, csodatevő elmélete maradt.

Mivel a szerzetesek rájöttek, hogy a hatha jóga gyakorlás nagyszerűen segíti az egészség megőrzését, a szervezet munkabírásának fokozását, és a testi teljesítőképesség fejlesztését nyilvános jógaiskolákban is tanítani kezdték a jógát a világi fiataloknak.

És amint ez az ősi filozófia kiszivárgott a kolostorokból, azonnal felkeltette a modern műveltségű indiai orvosok, szakemberek érdeklődését is. Bombayben és több más indiai nagyvárosban tudományos jógakutató intézetek nyíltak, hogy megvizsgálják a különböző jógagyakorlatok hatását az emberi szervezetre és tudatra. Ezzel a jóga elindult diadalútjára.

A századforduló elején megismerkedtek a jógával a Távol-Keletre, Indiába, Tibetbe utazó európai kutatók is és nagy feltűnést keltő könyveket, tudósításokat írtak.

Különösen gyors fejlődésnek indult a jóga Észak-Amerikában és a nyugati országokban. Egyes irányzatai modernizálódtak, elszakadtak a vallástól, és a materialista világszemlélethez közeledtek. Ez a folyamat különben már Indiában megkezdődött. Emellett az ősi hindu filozófia minden országban a nemzeti sajátosságok szerint alakult, formálódott tovább.

Különösen elterjedt az Egyesült Államokban, ahol a népszerűsítéséhez hozzájárult a Fromm által átvett Zen-buddhizmus is. Európában viszont előkelő helyre került az angol és francia jóga. Magyarországon megjelentek dr. Baktay Ervin és Dr. Weninger Antal jógakönyvei. A jóga megismerését rajtuk kívül még elősegítette Selva Raja Yesudian, aki 1936-ban telepedett le Budapesten, és 1949-ig kb. 10-15 ezer embert ismertetett meg a jóga alapjaival. A 1948 körüli politikai helyzet és a politikai körök azonban bizalmatlanná váltak és megtagadták az engedélyt a jóga gyakorlására. A jóga akárcsak a pszichoanalízis, ugyanarra a sorsra jutottak.

A következő hullám a hatvanas évek végén jelentkezett, s ebben Dely Károly jelentős szerepet vállalt. 1990-ben írt Jógagyakorlatok c. könyve valamint a Magyar Jógaközpont létrehozása emberek ezreit ismertette meg a jóga gyógyító erejével.

^^

© BIKRAM JÓGA KÖZPONT 2008 - 2017